Regisztráció Elfelejtett jelszó

Puzsér Róbert fórum

KFC-s balhé távolabbról

#805548 Koffein

Igaz, így is lehet nézni a sztorit..

"A Kentucky Fried Chickennel nem az a baj, hogy ott megverik a vendéget. Ami Szabó Zoltánnal történt, elszigetelt eset volt – maradjunk abban, hogy nem ez a jellemző. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy szeméttel eteti a vendégeit. Aki rendszeresen ott táplálkozik, az előbb-utóbb kórosan elhízik, és nagy eséllyel az elhízás valamelyik szövődményében hal meg túl fiatalon. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy szarul fizeti az alkalmazottait, akikből mindent kiprésel, amit azok fizikuma és idegrendszere enged. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy miközben a nyomorult alkalmazottak az albérletüket alig bírják kifizetni, addig a menedzsment obszcén mértékű luxusban dőzsöl. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy gyalázatos körülmények közt tartja a papírtányérokra kerülő csirkéket, amelyek saját ürülékükben, antibiotikumokkal telelőve és napfényt sosem látva egy A4-es lap területén élik le a teljes életüket. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy erkölcstelenül és felelőtlenül maximalizálja a profitot.

Szabó Zoltán, a megvert újságíró ennek az étteremláncnak a megszállott rajongója volt. Semmi baja nem volt a Kentucky Fried Chicken működésével, míg egy nap személyes sérelem nem érte. Épp úgy imádta a Kentucky Fried Chickent, ahogy a Való Világot, az Éden Hotelt, vagy a többi trash-realityt. Ahhoz, hogy kifejezze Szabó Zoltán rajongásának mértékét, alighanem volt kollégája, a 444-es Szily László állt a legközelebb, amikor az Index tartalomfejlesztésért felelős főmunkatársát nemes egyszerűséggel a Kentucky Fried Chicken igazgatótanácsi tagjának nevezte. S hogy ez nem volt túlzás, arról árulkodjon az alábbi link nyomán feltáruló szégyentelen felszopás:

http://index.hu/mindekoz…/…/2017/10/04/a_kfc_valojaban_drog/

A fentiek ismeretében a Napnál világosabb, hogy váratlan megveretését megelőzően Szabó Zoltán a Kentucky Fried Chicken étteremlánc önkéntes PR-osaként tevékenykedett – épp ahogy immár másfél évtizede önkéntes PR-osa a kereskedelmi tévék valóságshow-inak, és az azokból kiáradó permanens elaljasodásnak.

Az önkéntes PR-os évtizedek óta lelkendezi tele a magyar webet afölött, hogy a villába zárt vagy trópusi szigetre telepített reailty-szereplők miként dugják, marják, rúgják, nyalják, harapják, karmolják, szopják, terrorizálják, köpik, ütik és fenyegetik egymást – a műsornak ugyanis az a koncepciója, hogy le kell vésni ezekről az emberekről a vékony kultúrmázat, és akkor lehet a legjobban élvezkezdni azon, hogy milyenek, ha az ösztönviláguk, a libidójuk, a tudattalanjuk vezeti őket. Nos, az önkéntes PR-ossal most szembejött az a szerencsétlen féllény, akit a valóságshow-k meg az azokat megszakító reklámblokkok szocializáltak, akinek megígérték a semmiért a mindent, és akivel ehelyett egy részeg újságíró kötekszik éjszaka minimálbérért egy neonbörtönben. S mit tesz az önkéntes PR-os, amikor találkozik fétise, a trash-reality termékével? Széttárja a karját, és megrökönyödve néz körbe: „Hogy lett ilyen trágyadomb a világ?”

Nos, Szabó Zoltán tette azzá. Igen, maga Szabó Zoltán és az általa vezetett „kultúra rovat”, amely a kereskedelmi tévés törmeléket nap mint nap a jövő szórakoztatásaként ünnepli. Szabó Zoltán és a hozzá hasonló újságírók tették pöcegödörré a világot, akik ehhez ujjongva aszisztáltak, akik két pofára zabálták a pogácsát a TV2 Róna utcai sajtótájékoztatóin, akik az RTL nevét mindig és csakis úgy írták le, mint a minőség megkérdőjelezhetetlen védjegyét. Most itt van az RTL Klub, a TV2, a Viasat3 és Szabó Zoltán közös teremtménye, a történelem utáni, kultúra nélküli ember, aki nem csicskul be, és nem változik meg mások kedvéért. S most, hogy már nem kukkolója és kommentelője, hanem részese és elszenvedője a reality-nek, Szabó Zoltán nem érti, honnan került elő ez a pofon.

Ez a pofon nem a Kentucky Fried Chicken bűne. Ez a pofon, ez a mindennapos türelmetlenség és elégedetlenség, ez a proli düh, amit nap mint nap elszenvedünk, kulturális termék. Olyan kulturális termék, amit Szabó Zoltán a hazai értelmiség egyik legbefolyásosabb árulójaként személyével, ízlésével és írásaival nap mint nap hitelesít. Most persze már nem olyan vicces a Szabó Zoltán arcán csattanó neoprimitivizmus, mint amikor még az Index szerkesztőségében röhögött ugyanezen többszázezres fizetésért.

De vizsgáljuk csak meg, miből lett a verésig fajuló konfliktus! Nem abból, hogy a Kentucky Fried Chickenben nem adtak enni Szabó Zoltánnak, nem abból, hogy döglött csótányt talált a csirkeszárnyak között, és nem is abból, hogy átverték a pénztárnál. Abból lett a konfliktus, hogy a Kentucky Fried Chicken önkéntes PR-osa nem ehette meg az általa rendelt ételt az üzletben, hanem ki kellett volna mennie vele az utcára. Ha Szabó Zoltánban csak egy cseppnyi együttérzés lett volna az egész nap olajgőzben robotoló alkalmazottak iránt, akik hat-nyolc órányi munka után próbálják elérni az utolsó villamost, akkor aligha csinál problémát abból, hogy „a tizenegy titkos fűszer keveréke által olyan finoman csípőssé tett” vacsoráját esetleg nem az étterem területén fogyasztja el. Csakhogy Szabó Zoltán kurva befolyásos ember, aki soha nem annyira éhes, mint amennyire önérzetes: a Kentucky Fried Chicken önkétes PR-osa, az Index kultúra rovatát elzüllesztő, felkapaszkodott pénzes proli leszarja, hogy lejárt az alkalmazottak munkaideje, ő akkor is az étteremben akarja elfogyasztani a vacsoráját. Neki ez jár: ő szarja a kultúrát, ő szarja a trendeket, ő Mr. Index.

Természetesen egyáltalán nem szabad megverni a vendéget, és természetesen teljesen elfogadhatatlan, hogy egy étteremben ne legyen panaszkönyv, de ugyanilyen fontos látni, hogy itt és most nem abból lett országos botrány, hogy a Kentucky Fried Chickenben megvertek egy vendéget, hanem abból, hogy nem a megfelelő vendéget verték meg: nem az amerikai álomba nagyot harapni vágyó magyar átlagembert, hanem a cég önkéntes PR-osát, a nagy hatalmú indexes újságírót, Szabó Zoltánt. A pofozkodó biztonsági őrt már másnap kirúgták, az önkéntes PR-os meg kap majd egy két éves ingyenkupont, és az ügy el is lesz rendezve. Szabó Zoltánnak jár az országos jajveszékelés, és jár az ingyenutalvány, de együttérzésből legfeljebb annyi, amennyit ő az elmúlt évtizedekben tanúsított a magyar kultúra és a magyar kultúremberek iránt."

Majka és ByeAlex -ről

#804898 Koffein

Majka és ByeAlex, a két kereskedelmi tévés arc a konkurens TV2 és RTL kötelékében foglalja a képernyőt – elméletileg tehát riválisok. Mindössze elméletileg, a pénzéhes pókerjátékos és vendéglátós ugyanis nagyon más közönségre hajt, mint a kényes ízlésű, értelmiségi hipszter. Csakhogy az ózdi proli és a miskolci bölcsész bármennyire eltérő zenei stílust képvisel, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően végre összeálltak, hogy egy hiánypótló lírai látomást vetítsenek a hármas szexért rajongók és arról ábrándozók szellemének vásznára. Megnyugtató érzés, hogy az adónkból nemcsak Kovács Ákos neokonzervatív lírájára, de ennek a két eltérő zenei ösvényen járó előadónak az önkifejezésére is futja. Szükséges is az állami támogatás: ha valakit, akkor ezt a két éhező művészt tényleg érdemes közpénzből felkarolni, nehogy úgy járjanak, mint szegény József Attila, aki hiába volt elég tehetséges, ha harmadnapja nem evett, se sokat, se keveset.

https://www.youtube.com/watch?v=KKsv1FJ8v2Y

A semmiből jött együttműködés hamar feltárja, hogy ez a szende szemű ByeAlex egy b@szógép. Az egykori hősszerelmes, aki egy ország népének fülébe búgta a szívmelengető szavakat: „az én kedvesem”, a tudatmódosító szerek, az RTL szerződése és az ehhez tartozó hírnév hatására szupermacsóvá vált. Megtudjuk, hogy akár fél napig is bírja a reszelést, imádja tépni partnerének haját, és az sem zavarja, ha azon rajta marad a csizma: úgy pörgeti a f@szán a csajt, hogy az levegőt is alig kap. Az európai pornó császára, a brutális b@szásairól elhíresült Rocco Siffredi jut eszembe, és eltölt a nemzeti büszkeség a gondolattól, hogy az olasz csődört a magyar bika bármikor kenterbe b@ssza. Megnyugtató látni, hogy Kovi népnevelő munkássága végre beérett – köszönet a Nemzeti Kulturális Alapnak a számtalan izgalmas szexuális utalásért, főleg a narancs képében megidézett, és „majonézzel” telecsöpögtetett női nemi szervért. Msgyarország végre megérkezett a nemzetközi kulturális élvonalba – powered by Viagra.

S miközben azt hisszük, hogy egy hímnemű állat és egy nőnemű ember testnedv-cseréjének tanúi vagyunk, a szoba távoli sarkából kukkoló, egyébként történetesen boldog házasságban élő Majka papa váratlanul előlép. Egy picit alázza a csajt annak tanulatlanságával – csak hogy az rendesen benedvesedjen –, hisz köztudott, hogy Majka már a harmadik diplomáját védi Oxfordban, továbbá az is kiderül, hogy Alex nem avatta be a nőt kollégája jelenlétébe, aki egy kicsit tiltakozik is, de Majka csattanós érveket virítva hamar meggyőzi őt: „Nincs gáz, ne rinyálj!”. Micsoda kifinomult művészet – minden adóforint a legjobb helyre került! Ezután Majka moralizáló traktátusba kezd a kamu-erkölcsről, a fiatalságról, a bűnről és a romlottságról. Sok értelme ugyan nincs, de el kell ismerni, hogy minden fontosnak tűnő szót sikerült egymás mellé illesztenie, és a ritmika is stimmel. Aztán egy katartikus pillanatban felrúg mindent, és így szól a csajhoz: „Éljük meg a mocskos vágyakat, ne szabjunk magunknak gátakat! Nyomás fel! Az égbe a lábakat!” De Alexhez is szán néhány baráti szót: „Jól van, haver, most megjöttem. Bocs! A csajodat megböktem. Tartottam magam, de megtörtem, mikor megláttam a fenekét, hogy meglöttyen.” Köszönet a Nemzeti Kulturális Alapnak a támogatásért!

Végül Majka visszagravitál a tőle megszokott tróger suttyósághoz: bezabál, és ledöglik. Alex még felnyávogja a refrént, szeretne a csajának a barátnőjével is egy menetet, még a maga primitív módján udvarol is egy picit. Sok alja nincs, de ezek a csávók nem is a szövegükkel hódítanak, hanem a hatalmas arcukkal. Megtehetik: akik a nőket ilyen fordulatszámmal pörgetik a f@szukon, és ekkora spanjaik vannak a Nemzeti Kulturális Alapnál, azoktól soha egyetlen nő sem fogja hiányolni a tartalmat és a stílust.

Ezek a csávók példaképek. Nem is tudtad, hogy a vadkeleten ilyen kevéssel ilyen sokra viheted. Érdemes megnézni, hogy a Rímbiózis tagjai milyen klipet gyártottak a civilben megkeresett és leadózott jövedelmükből. Hallgassátok, milyen rímek, milyen nyelvi eszközök, mennyi tartalom és kultúra szorult ebbe a szövegbe – s milyen virtuóz előadásmód koronázza meg mindezt.

https://m.youtube.com/watch?v=JQvHCf8qVmE

A Rímbiózis tagjai hobbiművészek, akik megélhetésük fedezetét polgári állásaikban, mindennapos munkával termelik ki. Majka és ByeAlex főállású sztárok. Egy kicsit is normális világban a Rímbiózis tagjai volnának az ünnepelt előadók, míg ByeAlex legfeljebb egy garázszenekar szövegírója lenne, Majka meg a McDonald’sban mosna fel, és az lenne a hét csúcspontja amikor megveszi a Playboyt. Csakhogy a Nemzeti Kulturális Alap szoros szövetségben a hazai közízléssel másként döntött erről – a magyar elit és társadalom nemcsak az identitását meg a történelmét, de a kultúráját is nap mint nap elkártyázza.

A genderkurzus tíz fő bűne

#803900 Koffein

Jót vitáznak, kiérződik, hogy szívből utálja Puzsért a csajszi :)

Legjobb Puzsér Video

#787649 Koffein Előzmény: #787645

ez bő 10-15 éves műsor, ha emlékeim nem csalnak, még a rádió bridgeről... itt még hülyegyerek volt :)

A fellázadt ösztönvilág... - by Puzsér

#785901 matgab Előzmény: #785891

én is várom az amúgy örök elégedetlen Orbán fikázó nyugdíjasokat, hogy visszaküldjék a feladónak a korruptív 10.000-es ajándékot és mondják, hogy fordítsák inkább a szegényekre, oktatásra, egészségügyre...

A fellázadt ösztönvilág... - by Puzsér

#783899 Koffein

Donald Trump elnöki címe azt jelzi, hogy a médiademokrácia elérte természetes határait. A XXI. század politikusai már nem hirdetnek programokat – a kampányok során bulváresemények és rémhírek csapnak össze céges százmilliár­dokból, amelyek hatékonyan fojtják el azoknak a jelölteknek a hangját, akik néhány pillanatra túl tudnák harsogni a politikai bulvár ordító megafonjait.

A politikai centrum kiürült. Az együtt­működés, a kompromisszum, a megértés és az együttérzés többé nem erény, hanem gyengeség. A polgári értékek helyét a harcias és szektás vallásosság, valamint a harcias és szektás genderizmus vette át: dühödt és elkeseredett környezetvédők, dühödt és elkeseredett fehér munkásosztály, dühödt és elkeseredett fekete polgárjogi mozgalmak. Nyolcévnyi demokrata elnökség után az amerikai társadalom megosztottabb, mint valaha – nyolcévnyi demokrata elnökség után sem a klímaváltozásra, sem a neoliberalizmusra, sem pedig Amerika világcsendőri szerepére nem született válasz.

Őrült utópiák birkóznak egymással, miközben a Wall Street a tőle megszokott magabiztossággal készíti elő az újabb világválságot. Mi lesz ez? Klímakatasztrófa? Újabb pénzügyi összeomlás? A harmadik világháború? Még nem tudni. A tőzsdén mindenesetre megteheted a magad tétjét, és gennyesre keresheted magad.

A polgári közép összeomlott. Többé nincs ellenőrzése a világ folyamatai felett. Az író, a tanár, a kisvállalkozó szava a semminél is kevesebbet ér. Az elit összefogott a tömeggel – a pénzarisztokrácia előbb szövetségre lépett a politikai arisztokráciával, majd azok közösen visszautasíthatatlan ajánlatot tettek a proliknak: kiszolgálják őket kenyérrel és cirkusszal, megistenítik őket lájkgombokkal és forradalmian új összetevőkkel, s mindössze annyit kérnek cserébe, hogy szabadon lophassák tovább a közvagyont meg a bolygó jövőjét.

Hillary Clinton a status quo embere volt: egy háborús héja, egy korrupt és elvtelen, törtető gazember, egy képmutató hatalomheroinista. Annyi változást sem akart, mint Obama – egyetlen küldetése volt, hogy megszolgálja azt a hárommilliárd dollárt, amit férjével közös politikai vállalkozása az elmúlt negyven év során felszippantott. A legcsekélyebb morális gátlás és könyörület nélkül csinálta ki Bernie Sanderst, a Demokrata Párt jobbik részét, akivel a demokraták legyőzték volna Trumpot, s aki pár hétre reményt adott a világnak egy tisztességes, szociálisan érzékeny és zöld Amerikára. Az első fekete elnök dicstelen nyolc évének ki sem találhatott volna méltóbb végkifejletet, mint Trump elnökké tételét annak a Hillary Clintonnak a támogatásával, akinek a kezéből nyolc éve még változást hazudva csavarta ki a kormányrudat.

Donald Trump azért félelmetes, mert egy mindenre elszánt politikai marketingstáb félelemből, haragból és proli mítoszokból gyúrta össze. Egy élveteg és narcisztikus milliárdos, aki imád szerepelni, aki imádja a tömeg szeretetét, és aki mindent meg is tesz annak lájk­jaiért. Ha abban van a legtöbb szavazat, atommal bombázza szét ezt vagy épp azt az országot, amint azonban mást jeleznek a közvélemény-ku­tatások, máris készen áll Mickey egérnek öltözve közösülni azzal a háziállattal, amelyikre a mélyen tisztelt csőcselék rámutat. És Trump még csak az első prototípusa a Facebook-demokrácia politikusszörnyeinek. Az emberi tömeg ösztönkésztetéseinek fürkészése és kiszolgálása látványosan működő recept: Donald Trump a semmiből az Egyesült Államok elnöke lett. Mi lesz, ha majd a kongresszusban, a szenátusban meg az európai parlamentekben és kormányokban is többségbe kerülnek ezek a populista politikai reality­hősök? Hiszen egyikük sem kell, hogy több legyen, mint egy projekciós felület, amelyre a csürhe rávetítheti a vágyait. Mindössze a személyiségét és a meggyőződését kell odadobnia a hatalomért – már ha volt olyanja valaha is –, ezt az árat pedig sokan örömmel megfizetik.

Félek, hogy háború lesz. Az elitek azt képzelik, képesek féken tartani a tömeget. Azt képzelik, hogy a nagyszerű egyetemeikkel, a briliáns marketingstratégiáikkal meg a végtelen pénzükkel örökké manipulálni tudják majd a társadalmakban fortyogó gyűlöletet, fé­lelmet és dühöt. Azt hiszik, örökké képesek lesznek ezt az erőt megszelídíteni, és politikai erőműveikbe terelve hatalommá konvertálni – csakhogy ez tévedés. Kontrollt fognak veszíteni, ahogy nyolc éve kontrollt vesztettek a pénzügyi szektor felett, idén Nagy-Britannia EU-tagsága felett, vagy most Donald Trump felett. Aki a tűzzel játszik, előbb-utóbb megégeti magát – aki a kollektív tudattalannal játszik, előbb-utóbb világokat dönt romba.

http://mno.hu/cinkosakinema/a-fellazadt-osztonvila...