Regisztráció Elfelejtett jelszó

Mélypontra zuhant a lakosság egészségügy iránti bizalma

és ha így van, akkor nem…

#825688 tozsdenyul Előzmény: #825670

és ha így van, akkor nem is lesz lényegi változás, semmiben, sokáig

Megjegyzem, a fórum olvasói is csak olvasnak, nem gondolkodnak el, nem fair diszkriminálni a vidéki nem olvasókat


Ha igaz, hogy a vidéki P…

#825670 TrendMan Előzmény: #825665

Ha igaz, hogy a vidéki Pista bácsi és Mari néni húzza be a Fidesz-nek az X-et, akkor ott annyira nincs munka, hogy szinte feudális függőségben élnek.

Ha pedig így van, akkor egy jövőbeni bizonytalan esemény (pl. az ő vagy egy hozzátartózó halála egy kórházi fertőzés nyomán) nem oszt és nem szoroz a képletben.

És, ha így van, akkor ezek a szavazók sem nem olvassák ezt a fórumot, sem nem gondolkodnak ez a felvázolt véleményeken.l

Fidesz szavazók figyelmé…

#825665 walex

Fidesz szavazók figyelmébe. Gondolom, ez nem hírértékű az M1-en.

Mi a francra fizetjük a tb-t, ha az állami egészségügyi ellátás színvonala egy kalap sz@rt se ér?

Ezek a szavazók azt hiszik, hogy ők, a gyerekeik, unokáik nem lesznek rászorulva valamilyen ellátásra. Csak idő kérdése, majd akkor talán felébrednek.

http://www.hvg.hu/itthon/20180802_Nem_kerdeztek_mi_b...

Gondolom nem gondolják k…

#824377 TrendMan Előzmény: #824375

Gondolom nem gondolják komolyan, hogy a népesség nagy tömegei 80-120 K forint áron most odafordulnak a magánegészségügyhöz?

/szponzorált tartalom/

Milyen érdekes, hogy a cikk írója véletlenül sem az állami verziót választotta.

Pedíg már vártam, hogy írja, hogy ez neki drága, ezért nem a magánszűréshez fordult.

Akkor valőságszagúbb lett volna.

Szószerint és átvitt értelemben is.

nem az a lényeg, hogy mi…

#824329 tozsdenyul Előzmény: #824321

nem az a lényeg, hogy mi miatt esik össze, az elsösegély és/vagy alap újraélesztés (Basic Life Support BLS) ugyanaz.

http://hvg.hu/itthon/20180712_Senki_nem_segitett...

Leggyakrabban szív miatt esik össze, összeeshet sok más miatt is, de szív esetében a járókelö által végzett újraélesztés tényleg életet is menthet, van értelme, mert a gyors segítség a kórképben fontos, és utána jó eséllyel felépülhet a beteg. (Ugyanezen okokból próbálnak félautomata defibrillátorokat minél több helyre teríteni)

Azon országok, ahol jól szerepelnek, iskolában kötelezö tananyag. Hogy a norvégok hogy érik el, hogy 5 éven belüli a tudásuk, azt nem tudom. Valamihez kötik a rendszeres frissítö tanfolyamokat.

Én voltam ilyen képzésen…

#824323 TrendMan

Én voltam ilyen képzésen, de fogalmam sincs, hogy éles helyzetben hogyan viselkednék.

"Magyarországon évente 2…

#824300 tozsdenyul
"Magyarországon évente 20-25 000 ember hal meg hirtelen szívhalál következtében, amely vezető halálozási oknak számít. Ez azt jelenti, hogy naponta 70 ember, azaz óránként 2-3 ember hal meg, mert az emberek többsége nem tudja, hogyan kell újraéleszteni a rászorultat. Míg Németországban 1000 emberből 973 tud újraéleszteni, addig 1000 magyar közül összesen 17 ember tudja, hogy mitévő legyen ilyen vészhelyzetben. Pedig mindössze: 4 perc, 100 BPM és bátorság - ennyi kell ahhoz, hogy megmentsünk egy életet."

Norvégiában az emberek 90%-a részesült újraélesztési oktatásban, közel 50% 5 éven belül , és 89% nyújtott elsösegélyt szükség esetén.

"In Norway, 54–76% of OHCA victims receive bystander CPR, and 62–81% of trauma patients receive basic life support (BLS) from bystanders"

A szívmegállások (szívhalál) esetén 54-76% kapott járókelöktöl CPR-t (újraélesztést)

Magyarországon egyes statisztikák szerint 0,3-0,5%.

vélemény

#823416 TrendMan

Nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó (Interjú)

Az állami- és magánegészségügyi ellátásban is elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás, mert a beteg mindkét rendszerben beteg - fejtette ki meglátását a Portfolio-nak adott interjújában Ficzere Andrea. A Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese hangsúlyozta: nincs egyszerre két (állami és magán) rendszerre elég egészségügyi dolgozó, sokan elhagyták az egészségügyi pályát, míg mások külföldön vállaltak szakmai munkát, és az itthon maradt orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel, ezért szabályozott átjárásra lenne szükség a számukra. A magyar egészségügy átalakításáról szólva kifejtette: a kiegészítő egészségbiztosításokra egyre nagyobb az igény mind a biztosítók, mind a betegek részéről. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot ugyanis egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Portfolio: Magán ÉS állami egészségügy, vagy magán VS. állami egészségügy a helyes megfogalmazás ma Magyarországon, a magánszektor folyamatos erősödésének fényében?

Ficzere Andrea: El kell fogadnunk, hogy egyre nagyobb a kereslet a magánegészségügyre, amelynek hátterében számos ok húzódik meg. Az egyik legfontosabb, hogy a magánellátók zömében hamarabb kerül a beteg ellátásra, és általában a betegre fordított idő is több, mint az állami egészségügyben. Ez azt az érzetet keltheti a betegekben, hogy a magánegészségügyben jobban bánnak velük, magasabb szakmai színvonalon látják el őket, pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a két helyen lényegében ugyanazok a szakemberek dolgoznak.

Ez a felismerés vezette az Uzsoki Kórházat, amikor elindította a VIP-szolgáltatásokat?

A VIP osztály indításakor elsősorban a külföldi betegek ellátása volt a célunk, mivel a kórház dolgozóinak nemzetközi reputációja erre reális alapot teremtett. Mi magunk csodálkoztunk leginkább, amikor azt láttuk, hogy egyre több magyar beteg jön hozzánk. Ezt a trendet a 2014-ben érkezett rendeletmódosítás sajnos megállította, így ahhoz, hogy maradéktalanul megfeleljünk a jogszabálynak, változtatnunk kellett a működési rendünkön. Jelenleg a hozzánk forduló külföldi betegeket, valamint azokat a magyar betegeket látjuk el, akiknek nincs érvényes magyar biztosításuk, vagy esetleg valamelyik magánellátótól érkeznek.

Egyre több a magas színvonalú betegellátást nyújtó magánszolgáltató, azonban ezek az intézmények nem rendelkeznek intenzív osztállyal, valamint ritkaságszámba megy, ha az összes szakma jelen van. Emiatt úgy gondolom, általánosságban igaz az a megállapítás, miszerint a betegek legnagyobb biztonságban egy megfelelően felszerelt, jó szakembereket alkalmazó, nívós körülményeket és multidiszciplinaritást biztosító állami intézményben vannak.

Szerencsére van azonban néhány színvonalas ellátást nyújtó magánintézmény is. Ahhoz, hogy a magánkórházak OTH engedélyt kapjanak a működésükhöz, állami kórházi háttérrel kell rendelkezniük. Mivel a legnagyobb magánellátó intézményeknek mi vagyunk a háttérkórháza, s hozzánk küldik a problémás, vagy valamely okból a magánintézményben nem ellátható betegeket, egyre növekszik az osztály forgalma - így a magyar betegek száma is. Jelenleg ott tartunk, hogy kapacitást kellene ahhoz bővítenünk, hogy a VIP osztályra érkező betegeknek ne kelljen várakozniuk az elektív beavatkozásokra. Akkor itt nem is a magánszolgáltatás jellege a fontos abetegek számára, hanem az orvos személye?


Tapasztalataink szerint a nagyobb műtétek, vagy a tervezetten hosszadalmasabb ellátások előtt a betegek alaposan megfontolják, kihez szeretnének fordulni. Azok a szakemberek, akik a leginkább keresettek, általában nagyon leterheltek, illetve az állami kórházban végzett munkájuknak korlátot szab a kórház - és persze az osztályuk - teljesítmény volumenkorlátja. Így sok esetben akár hónapokat is várni kell arra a betegeknek, hogy bejussanak hozzájuk. A megoldás jelenleg általában az, hogy valamelyik magánellátóban, vagy pl. ahol van, ott a kórházak térítéses osztályain próbálnak kapcsolatba lépni az általuk keresett orvossal.

Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy államilag biztosított magyar beteg nem lehet hátrányban a magánbetegekkel szemben.

Nem arról van szó, hogy pénzért mindent és azonnal lehet, hanem a ránk szabott volumenkorlát miatt szabaddá vált kapacitásainkat (ágyak, műtők, eszközök, dolgozói rendelkezésre állás) tesszük elérhetővé a fizetőképes betegek számára. Amit pedig leginkább szeretnék kiemelni: a kórházban végzett magán és állami ellátás - mind folyamatában, mint térben - teljesen elkülönül egymástól. A kivizsgálás, a beavatkozás és a rehabilitáció / utánkövetés is elkülönülten folyik.

A magán- és állami rendszer egymás mellett élésében éppen az a legnagyobb veszély, hogy a magánszektor drága, nagy rizikójú, esetleg szövődményes esetei sokszor visszahullanak az állami ellátórendszerre

Vagyis ezek alapján kimondhatjuk, hogy a két rendszernek van helye egymás mellett, világos határvonalak mentén?

Igen. A két rendszer működhet egymás mellett, de nagyon éles válaszvonalakra, jól kidolgozott működési rendekre van szükség.

Mindkettőben elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás. A beteg az beteg, mindegy, hogy állami vagy magán egészségügyben kerül ellátásra, s mindkét helyen egyformán biztonságban kell lennie.

Úgy gondolom mindenkinek joga van arra, hogy - amennyiben megengedheti magának - fizethessen a jobb körülményekért, az orvosválasztásért, esetleg a gyorsabb ellátásért. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk azért, hogy a biztosított magyar beteg is a legjobb körülmények között, a legmagasabb színvonalon gyógyulhasson, illetve minden ellátóban meglegyen a garancia a biztonságos ellátásra, függetlenül attól, állami, vagy magánellátót keres fel a páciens. Pontosan ez a célja a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének is.

Arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy csökkentsük azoknak a magánellátókban végett beavatkozásoknak a számát, amelyek esetében az indikáció orvosilag kevésbé megalapozott. Erre lehet példa az olyan, degeneratív ízületen végzett artroszkópos beavatkozás, amely csak fölösleges rizikót és anyagi terhet jelent a beteg számára, mivel a valódi megoldást a protézisbeültetés jelenti. Megfelelő kontrollal és szakmai felügyelettel ezt el lehetne kerülni.

Van-e a kórháznak a VIP-osztályon keresztül kapcsolata biztosítókkal? Mit érez, hogyan viszonyulnak jelenleg a biztosítók az egészségügyi szektorhoz?

Jelenleg nincs mód kiegészítő biztosításra, pedig erre a betegek és a biztosítók részéről is egyre nagyobb az igény. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Számos országban jól működik ez a forma, együtt él az állami és magánszféra. A biztosítók a startkövön állnak, és biztos vagyok enne, hogy ha változna a politikai szándék, azonnal előállnának a kiegészítő biztosítást tartalmazó csomagjaikkal.


Mit javasol az új egészségügyi vezetésnek? Önteni kell a plusz pénzt az állami egészségügybe?

Nem szeretnék tanácsokat adni, hiszen miniszter úr és államtitkár asszony is pontosan látja a mai magyar egészségügy helyzetét. Tisztában vannak a lehetőségekkel és azokkal a bajokkal is, amiben lépni kell, sőt, amennyire tudom, kidolgozott terveik vannak a megvalósításra. Ezért ők ülnek jelenleg a székekben.

Ha mégis meg kell valamit fogalmaznom, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy - az onkológia, vagy a mellkassebészet példáját előhozva - bizonyos szakmák és bizonyos intézmények megerősítésre várnak. Talán érdemes lenne azokat az ellátókat segíteni (plusz kapacitással, megnövelt finanszírozással, korszerű eszközparkkal, stb.), ahol a problémás eseteket késlekedés nélkül, magas szakmai színvonalon gyógyítják, s amelyek emiatt népszerűek a betegek körében.

Ha az állam vállalja a finanszírozás emelését, akkor erőteljesebb lehet-e a felelős gazdálkodás szempontja?

Igen, de ez meglehetősen nehéz ügy. Bizonyos mértékig természetesen felelős a menedzsment a kórház gazdasági mutatóiért, hiszen van, ahol jobban, okosabban, rugalmasabban, a bajokra gyorsabban és megfelelőbben reagálva dolgoznak, de számos olyan intézmény is akad, ahol a helyi adottságok nem teszik lehetővé a gazdaságos működést. A kapacitáselosztások, valamint a területi ellátási kötelezettség is nagyban befolyásolja a kórház eredményét. És persze a leglényegesebb kérdés: hogyan tudjuk, illetve meg tudjuk-e gyógyítani a rendelkezésünkre álló forrásból az összes, valóban kórházi ellátást igénylő, területünkhöz tartozó beteget? Ha nem, milyen erkölcsi és anyagi következményekkel kell szembesíteni magunkat?

Említette korábban, hogy a magán- és állami ellátásban is ugyanazok az emberek dolgoznak. Akkor most már az a valós probléma, hogy - a kivándorlás ütemének növekedésének megállásával - a magánszektor szívja el az orvosokat, szakképzett személyzetet?

A látszat lehet ez, de a valóság ettől összetettebb. Nagyon kevés szakma engedheti meg magának ugyanis azt, hogy teljes mértékben eltolódjon a magánellátás irányába. Ha valaki csak a magánellátásban dolgozik, és nincs kapcsolata az állami ellátó rendszerrel, egy idő után nem érik azok az impulzusok, amelyek mentén fejlődni tud. Ráadásul a magánszektor általában nem fedi le az adott szakma teljes spektrumát, így az orvosnak szűkül a tevékenységi köre, egyre kevéssé látja át szakmája minden területét. Emiatt inkább az a megszokott, hogy az orvos, vagy szakdolgozó főállása az állami szektorban van, és a keresetét kiegészítendő vállal munkát a magánszektorban is. Hosszú távon azonban ez nem lehet működőképes, hiszen a kollégák kimerülnek a dupla terheléstől, illetve egyik helyen sem fognak 100%-os teljesítményt nyújtani.

Ami a legfontosabb: nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó! A Semmelweis Egyetem egy korábbi kutatása arra is rávilágított, hogy az orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel.

Elképzelhető az űzöttségük, megterhelésük, valamint állami rendszerbeli jelenlétük mértéke is. Mindenképpen szükség van a jól kitalált és szabályozott átjárásra a két rendszer között, és ezt a dolgozókra, valamint a betegekre egyaránt értem. A kiegészítő biztosítások bevezetése mellett meg kell teremteni a szakmai, jogi és minőségbiztosítási felügyeletet abból a célból, hogy a munkafolyamatok is megfelelőek legyenek, és a betegek is teljes biztonságban érezzék magukat.


Megoldást jelenthet erre a problémára a szabad foglalkozású orvosok intézményének alkalmazása, amit Kásler Miklós EMMI miniszter javasol?

Persze. Viszont azzal a kitétellel, hogy minden orvosnak és szakdolgozónak, dolgozzon akár az állami, akár a magánszektorban, ugyanolyan rendszeres képzési és továbbtanulási kötelezettséget kell előírni.

Mit tapasztalnak az Uzsoki Kórházban, mekkora gond a munkaerőhiány? Korábban voltak olyan hírek, hogy a szakápolókból óriási hiány van az intézményben.

A többi kórházhoz képest relatíve jó helyzetben vagyunk, de természetesen nekünk is vannak olyan területeink, ahol új szakemberek belépésére lenne szükségünk. Ennek oka részben a csökkenő szakdolgozói utánpótlás, részben a külső és belső pályaelhagyás.

Az elmúlt időszak béremelései sokat jelentettek a kollégáknak, de a folyamatot nem szabad megszakítani, illetve olyan életpályamodellt is létre kell hozni, amely ismét vonzóvá teszi a szakmát, és biztonságérzetet, valamint megbecsültség-érzést ad a dolgozóknak. Lassan közhelynek hangzik az a mondat, hogy adjuk vissza az ágazat nimbuszát, de sajnos egyelőre messze vagyunk attól, hogy a régi megbecsültségében lássuk az egészségügyet. Nagyon kártékonynak tartom, és a hangulat szempontjából felelőssé teszem a közösségi médiát, hiszen az ott posztolók úgy osztogatnak meg másoktól átvett (ál)híreket, hogy fogalmuk sincs a valóságról.

Hivatásunk megítélésének javítására szerencsére sokan és különböző formában tesznek lépéseket, ilyen pl. kórházunk kezdeményezése is, a "Hivatásunk éjszakája". Általános- és középiskolás gyermeket igyekszünk megismertetni a szakma szépségeivel, a kórházi légkörrel, a gondoskodás és ápolás fontosságával. Reméljük, hogy előbb-utóbb ismét népszerű és sokak által választott szakma lesz a gyógyítás.

Érezhető az ágazatban a pályaelhagyók hatása?

Igen, magasabb bér, vagy esetleg jobb munkakörülmények reményében sokan hagyták el az egészségügyi pályát, és persze voltak, akik a külföldi munkavégzést választották. Meg lehet őket érteni, van amikor ez elkerülhetetlen, ugyanakkor még inkább meg kell becsülni azokat, akik maradtak, és az intézményükhöz és a betegekhez ragaszkodva elkötelezetten dolgoznak tovább.

A rendelkezésre álló adatok alapján szerencsére csökkent valamennyire a külföldre távozók száma, de emellett abban is bízom, hogy előbb-utóbb hazajönnek azok is, akik átlépték az országhatárt. Aki beszélt már külföldre szakadt orvossal vagy szakdolgozóval, tudhatja, hogy a legtöbbjük haza szeretne jönni. Sokan mondják, hogy a gyermekeiket itthon szeretnék iskolába járatni, mert fontos nekik a magyar kultúra, a család, az otthon. Számukra kellene olyan feltételeket teremteni, hogy ne csak tervezzék a visszaköltözést, hanem meg is tegyék.

Ha már a magasabb béreknél tartunk. Ez megoldaná a hálapénzt? Vagy kellene hozzá szemléletváltás a betegek részéről?

Mindenkinek jobb lenne, ha tisztán, szabályozott viszonyok között tudna több pénzt keresni az egészségügyben. Ezért is népszerű nálunk a VIP-osztály, hiszen ott jelentős kiegészítő keresethez jutnak a dolgozók. Az osztály létrehozásakor is a munkaerő-megtartás volt az egyik fő szempontunk.

A hálapénz felszámolása azonban nem kizárólag az egészségügyi dolgozók bérezésének a kérdése. Ez annál sokkal összetettebb problémakör, aminek történeti háttere, szocializációs elemei, az ellátottak részéről jelentkező betegbiztonsági aggályok és természetesen financiális komponensei is vannak. Több ágazatvezetési kísérlet, szakmapolitikai szándék, jogi értelmezés felülvizsgálat ellenére jelenleg is létező terhe a betegellátásban résztvevők egymás közötti viselkedésének és külső megítélésének. A felszámolás nem várható egyszeri, de még több lépcsőben végrehajtott bérrendezéstől sem. Az ellátó oldalról valós életpályamodellre van szükség, a betegoldalon pedig a betegbiztonság erősítése, az ellátás várakozásmentes hozzáférhetősége és a szolgáltatást igénybevevők különböző komfortigényéhez történő alkalmazkodás mutathat előre. Az utóbbit egy kellően differenciált kiegészítő biztosítási konstrukció biztosan előmozdítaná.

vélemény

#823415 TrendMan

Nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó (Interjú)

Az állami- és magánegészségügyi ellátásban is elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás, mert a beteg mindkét rendszerben beteg - fejtette ki meglátását a Portfolio-nak adott interjújában Ficzere Andrea. A Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese hangsúlyozta: nincs egyszerre két (állami és magán) rendszerre elég egészségügyi dolgozó, sokan elhagyták az egészségügyi pályát, míg mások külföldön vállaltak szakmai munkát, és az itthon maradt orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel, ezért szabályozott átjárásra lenne szükség a számukra. A magyar egészségügy átalakításáról szólva kifejtette: a kiegészítő egészségbiztosításokra egyre nagyobb az igény mind a biztosítók, mind a betegek részéről. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot ugyanis egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Portfolio: Magán ÉS állami egészségügy, vagy magán VS. állami egészségügy a helyes megfogalmazás ma Magyarországon, a magánszektor folyamatos erősödésének fényében?

Ficzere Andrea: El kell fogadnunk, hogy egyre nagyobb a kereslet a magánegészségügyre, amelynek hátterében számos ok húzódik meg. Az egyik legfontosabb, hogy a magánellátók zömében hamarabb kerül a beteg ellátásra, és általában a betegre fordított idő is több, mint az állami egészségügyben. Ez azt az érzetet keltheti a betegekben, hogy a magánegészségügyben jobban bánnak velük, magasabb szakmai színvonalon látják el őket, pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a két helyen lényegében ugyanazok a szakemberek dolgoznak.

Ez a felismerés vezette az Uzsoki Kórházat, amikor elindította a VIP-szolgáltatásokat?

A VIP osztály indításakor elsősorban a külföldi betegek ellátása volt a célunk, mivel a kórház dolgozóinak nemzetközi reputációja erre reális alapot teremtett. Mi magunk csodálkoztunk leginkább, amikor azt láttuk, hogy egyre több magyar beteg jön hozzánk. Ezt a trendet a 2014-ben érkezett rendeletmódosítás sajnos megállította, így ahhoz, hogy maradéktalanul megfeleljünk a jogszabálynak, változtatnunk kellett a működési rendünkön. Jelenleg a hozzánk forduló külföldi betegeket, valamint azokat a magyar betegeket látjuk el, akiknek nincs érvényes magyar biztosításuk, vagy esetleg valamelyik magánellátótól érkeznek.

Egyre több a magas színvonalú betegellátást nyújtó magánszolgáltató, azonban ezek az intézmények nem rendelkeznek intenzív osztállyal, valamint ritkaságszámba megy, ha az összes szakma jelen van. Emiatt úgy gondolom, általánosságban igaz az a megállapítás, miszerint a betegek legnagyobb biztonságban egy megfelelően felszerelt, jó szakembereket alkalmazó, nívós körülményeket és multidiszciplinaritást biztosító állami intézményben vannak.

Szerencsére van azonban néhány színvonalas ellátást nyújtó magánintézmény is. Ahhoz, hogy a magánkórházak OTH engedélyt kapjanak a működésükhöz, állami kórházi háttérrel kell rendelkezniük. Mivel a legnagyobb magánellátó intézményeknek mi vagyunk a háttérkórháza, s hozzánk küldik a problémás, vagy valamely okból a magánintézményben nem ellátható betegeket, egyre növekszik az osztály forgalma - így a magyar betegek száma is. Jelenleg ott tartunk, hogy kapacitást kellene ahhoz bővítenünk, hogy a VIP osztályra érkező betegeknek ne kelljen várakozniuk az elektív beavatkozásokra. Akkor itt nem is a magánszolgáltatás jellege a fontos abetegek számára, hanem az orvos személye?


Tapasztalataink szerint a nagyobb műtétek, vagy a tervezetten hosszadalmasabb ellátások előtt a betegek alaposan megfontolják, kihez szeretnének fordulni. Azok a szakemberek, akik a leginkább keresettek, általában nagyon leterheltek, illetve az állami kórházban végzett munkájuknak korlátot szab a kórház - és persze az osztályuk - teljesítmény volumenkorlátja. Így sok esetben akár hónapokat is várni kell arra a betegeknek, hogy bejussanak hozzájuk. A megoldás jelenleg általában az, hogy valamelyik magánellátóban, vagy pl. ahol van, ott a kórházak térítéses osztályain próbálnak kapcsolatba lépni az általuk keresett orvossal.

Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy államilag biztosított magyar beteg nem lehet hátrányban a magánbetegekkel szemben.

Nem arról van szó, hogy pénzért mindent és azonnal lehet, hanem a ránk szabott volumenkorlát miatt szabaddá vált kapacitásainkat (ágyak, műtők, eszközök, dolgozói rendelkezésre állás) tesszük elérhetővé a fizetőképes betegek számára. Amit pedig leginkább szeretnék kiemelni: a kórházban végzett magán és állami ellátás - mind folyamatában, mint térben - teljesen elkülönül egymástól. A kivizsgálás, a beavatkozás és a rehabilitáció / utánkövetés is elkülönülten folyik.

A magán- és állami rendszer egymás mellett élésében éppen az a legnagyobb veszély, hogy a magánszektor drága, nagy rizikójú, esetleg szövődményes esetei sokszor visszahullanak az állami ellátórendszerre

Vagyis ezek alapján kimondhatjuk, hogy a két rendszernek van helye egymás mellett, világos határvonalak mentén?

Igen. A két rendszer működhet egymás mellett, de nagyon éles válaszvonalakra, jól kidolgozott működési rendekre van szükség.

Mindkettőben elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás. A beteg az beteg, mindegy, hogy állami vagy magán egészségügyben kerül ellátásra, s mindkét helyen egyformán biztonságban kell lennie.

Úgy gondolom mindenkinek joga van arra, hogy - amennyiben megengedheti magának - fizethessen a jobb körülményekért, az orvosválasztásért, esetleg a gyorsabb ellátásért. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk azért, hogy a biztosított magyar beteg is a legjobb körülmények között, a legmagasabb színvonalon gyógyulhasson, illetve minden ellátóban meglegyen a garancia a biztonságos ellátásra, függetlenül attól, állami, vagy magánellátót keres fel a páciens. Pontosan ez a célja a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének is.

Arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy csökkentsük azoknak a magánellátókban végett beavatkozásoknak a számát, amelyek esetében az indikáció orvosilag kevésbé megalapozott. Erre lehet példa az olyan, degeneratív ízületen végzett artroszkópos beavatkozás, amely csak fölösleges rizikót és anyagi terhet jelent a beteg számára, mivel a valódi megoldást a protézisbeültetés jelenti. Megfelelő kontrollal és szakmai felügyelettel ezt el lehetne kerülni.

Van-e a kórháznak a VIP-osztályon keresztül kapcsolata biztosítókkal? Mit érez, hogyan viszonyulnak jelenleg a biztosítók az egészségügyi szektorhoz?

Jelenleg nincs mód kiegészítő biztosításra, pedig erre a betegek és a biztosítók részéről is egyre nagyobb az igény. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Számos országban jól működik ez a forma, együtt él az állami és magánszféra. A biztosítók a startkövön állnak, és biztos vagyok enne, hogy ha változna a politikai szándék, azonnal előállnának a kiegészítő biztosítást tartalmazó csomagjaikkal.


Mit javasol az új egészségügyi vezetésnek? Önteni kell a plusz pénzt az állami egészségügybe?

Nem szeretnék tanácsokat adni, hiszen miniszter úr és államtitkár asszony is pontosan látja a mai magyar egészségügy helyzetét. Tisztában vannak a lehetőségekkel és azokkal a bajokkal is, amiben lépni kell, sőt, amennyire tudom, kidolgozott terveik vannak a megvalósításra. Ezért ők ülnek jelenleg a székekben.

Ha mégis meg kell valamit fogalmaznom, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy - az onkológia, vagy a mellkassebészet példáját előhozva - bizonyos szakmák és bizonyos intézmények megerősítésre várnak. Talán érdemes lenne azokat az ellátókat segíteni (plusz kapacitással, megnövelt finanszírozással, korszerű eszközparkkal, stb.), ahol a problémás eseteket késlekedés nélkül, magas szakmai színvonalon gyógyítják, s amelyek emiatt népszerűek a betegek körében.

Ha az állam vállalja a finanszírozás emelését, akkor erőteljesebb lehet-e a felelős gazdálkodás szempontja?

Igen, de ez meglehetősen nehéz ügy. Bizonyos mértékig természetesen felelős a menedzsment a kórház gazdasági mutatóiért, hiszen van, ahol jobban, okosabban, rugalmasabban, a bajokra gyorsabban és megfelelőbben reagálva dolgoznak, de számos olyan intézmény is akad, ahol a helyi adottságok nem teszik lehetővé a gazdaságos működést. A kapacitáselosztások, valamint a területi ellátási kötelezettség is nagyban befolyásolja a kórház eredményét. És persze a leglényegesebb kérdés: hogyan tudjuk, illetve meg tudjuk-e gyógyítani a rendelkezésünkre álló forrásból az összes, valóban kórházi ellátást igénylő, területünkhöz tartozó beteget? Ha nem, milyen erkölcsi és anyagi következményekkel kell szembesíteni magunkat?

Említette korábban, hogy a magán- és állami ellátásban is ugyanazok az emberek dolgoznak. Akkor most már az a valós probléma, hogy - a kivándorlás ütemének növekedésének megállásával - a magánszektor szívja el az orvosokat, szakképzett személyzetet?

A látszat lehet ez, de a valóság ettől összetettebb. Nagyon kevés szakma engedheti meg magának ugyanis azt, hogy teljes mértékben eltolódjon a magánellátás irányába. Ha valaki csak a magánellátásban dolgozik, és nincs kapcsolata az állami ellátó rendszerrel, egy idő után nem érik azok az impulzusok, amelyek mentén fejlődni tud. Ráadásul a magánszektor általában nem fedi le az adott szakma teljes spektrumát, így az orvosnak szűkül a tevékenységi köre, egyre kevéssé látja át szakmája minden területét. Emiatt inkább az a megszokott, hogy az orvos, vagy szakdolgozó főállása az állami szektorban van, és a keresetét kiegészítendő vállal munkát a magánszektorban is. Hosszú távon azonban ez nem lehet működőképes, hiszen a kollégák kimerülnek a dupla terheléstől, illetve egyik helyen sem fognak 100%-os teljesítményt nyújtani.

Ami a legfontosabb: nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó! A Semmelweis Egyetem egy korábbi kutatása arra is rávilágított, hogy az orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel.

Elképzelhető az űzöttségük, megterhelésük, valamint állami rendszerbeli jelenlétük mértéke is. Mindenképpen szükség van a jól kitalált és szabályozott átjárásra a két rendszer között, és ezt a dolgozókra, valamint a betegekre egyaránt értem. A kiegészítő biztosítások bevezetése mellett meg kell teremteni a szakmai, jogi és minőségbiztosítási felügyeletet abból a célból, hogy a munkafolyamatok is megfelelőek legyenek, és a betegek is teljes biztonságban érezzék magukat.


Megoldást jelenthet erre a problémára a szabad foglalkozású orvosok intézményének alkalmazása, amit Kásler Miklós EMMI miniszter javasol?

Persze. Viszont azzal a kitétellel, hogy minden orvosnak és szakdolgozónak, dolgozzon akár az állami, akár a magánszektorban, ugyanolyan rendszeres képzési és továbbtanulási kötelezettséget kell előírni.

Mit tapasztalnak az Uzsoki Kórházban, mekkora gond a munkaerőhiány? Korábban voltak olyan hírek, hogy a szakápolókból óriási hiány van az intézményben.

A többi kórházhoz képest relatíve jó helyzetben vagyunk, de természetesen nekünk is vannak olyan területeink, ahol új szakemberek belépésére lenne szükségünk. Ennek oka részben a csökkenő szakdolgozói utánpótlás, részben a külső és belső pályaelhagyás.

Az elmúlt időszak béremelései sokat jelentettek a kollégáknak, de a folyamatot nem szabad megszakítani, illetve olyan életpályamodellt is létre kell hozni, amely ismét vonzóvá teszi a szakmát, és biztonságérzetet, valamint megbecsültség-érzést ad a dolgozóknak. Lassan közhelynek hangzik az a mondat, hogy adjuk vissza az ágazat nimbuszát, de sajnos egyelőre messze vagyunk attól, hogy a régi megbecsültségében lássuk az egészségügyet. Nagyon kártékonynak tartom, és a hangulat szempontjából felelőssé teszem a közösségi médiát, hiszen az ott posztolók úgy osztogatnak meg másoktól átvett (ál)híreket, hogy fogalmuk sincs a valóságról.

Hivatásunk megítélésének javítására szerencsére sokan és különböző formában tesznek lépéseket, ilyen pl. kórházunk kezdeményezése is, a "Hivatásunk éjszakája". Általános- és középiskolás gyermeket igyekszünk megismertetni a szakma szépségeivel, a kórházi légkörrel, a gondoskodás és ápolás fontosságával. Reméljük, hogy előbb-utóbb ismét népszerű és sokak által választott szakma lesz a gyógyítás.

Érezhető az ágazatban a pályaelhagyók hatása?

Igen, magasabb bér, vagy esetleg jobb munkakörülmények reményében sokan hagyták el az egészségügyi pályát, és persze voltak, akik a külföldi munkavégzést választották. Meg lehet őket érteni, van amikor ez elkerülhetetlen, ugyanakkor még inkább meg kell becsülni azokat, akik maradtak, és az intézményükhöz és a betegekhez ragaszkodva elkötelezetten dolgoznak tovább.

A rendelkezésre álló adatok alapján szerencsére csökkent valamennyire a külföldre távozók száma, de emellett abban is bízom, hogy előbb-utóbb hazajönnek azok is, akik átlépték az országhatárt. Aki beszélt már külföldre szakadt orvossal vagy szakdolgozóval, tudhatja, hogy a legtöbbjük haza szeretne jönni. Sokan mondják, hogy a gyermekeiket itthon szeretnék iskolába járatni, mert fontos nekik a magyar kultúra, a család, az otthon. Számukra kellene olyan feltételeket teremteni, hogy ne csak tervezzék a visszaköltözést, hanem meg is tegyék.

Ha már a magasabb béreknél tartunk. Ez megoldaná a hálapénzt? Vagy kellene hozzá szemléletváltás a betegek részéről?

Mindenkinek jobb lenne, ha tisztán, szabályozott viszonyok között tudna több pénzt keresni az egészségügyben. Ezért is népszerű nálunk a VIP-osztály, hiszen ott jelentős kiegészítő keresethez jutnak a dolgozók. Az osztály létrehozásakor is a munkaerő-megtartás volt az egyik fő szempontunk.

A hálapénz felszámolása azonban nem kizárólag az egészségügyi dolgozók bérezésének a kérdése. Ez annál sokkal összetettebb problémakör, aminek történeti háttere, szocializációs elemei, az ellátottak részéről jelentkező betegbiztonsági aggályok és természetesen financiális komponensei is vannak. Több ágazatvezetési kísérlet, szakmapolitikai szándék, jogi értelmezés felülvizsgálat ellenére jelenleg is létező terhe a betegellátásban résztvevők egymás közötti viselkedésének és külső megítélésének. A felszámolás nem várható egyszeri, de még több lépcsőben végrehajtott bérrendezéstől sem. Az ellátó oldalról valós életpályamodellre van szükség, a betegoldalon pedig a betegbiztonság erősítése, az ellátás várakozásmentes hozzáférhetősége és a szolgáltatást igénybevevők különböző komfortigényéhez történő alkalmazkodás mutathat előre. Az utóbbit egy kellően differenciált kiegészítő biztosítási konstrukció biztosan előmozdítaná.

Megoldás

#823390 tozsdenyul Előzmény: #823384

Az NFSZ adatai alapján 2017-ben az ápolói, szakápolói átlag alapfizetés bruttó 139 ezer ft.

A nemzetgazdasági átlag majdnem 300 ezer bruttó volt.

(Ezért mennek az IKEÁ-ba, ott 200ezer felett keresnek)

A brit növér nem fog 40%-kal többet kapni a brit IKEÁ-ban.

A külföldre vándorlással összemérhetö arányú a pályaelhagyás itthon, mind növérek, mind orvosok esetén. Egyáltalán nem csak az elvándorlás a probléma.

A hazai bér rendkívül alacsony, a hazai átlagbérekhez képest, és a hazai munkakörülményekhez képest.

Tavaly az IKEA verte ki a biztosítékot, pár éve Budapest 'köztisztasági menedzsereket', azaz utcasepröket keresett az ápolói bért jóval meghaladó bérajánlattal.

Megoldás

#823389 tozsdenyul Előzmény: #823384

brit példát tudok gyorsan (és ök sem fizetik agyon az állami alkalmazottaikat)

A növér az országos átlagkereset 1-1,2 -szeresét keresi,

A rezidens 1-2 szeresét

A szakorvos 3-4 szeresét

A csúcs szakorvosi/vezetö fizetések 5-7 szerese az átlagbérnek.