Regisztráció Elfelejtett jelszó

Mélypontra zuhant a lakosság egészségügy iránti bizalma

"Magyarországon évente 2…

#824300 tozsdenyul
"Magyarországon évente 20-25 000 ember hal meg hirtelen szívhalál következtében, amely vezető halálozási oknak számít. Ez azt jelenti, hogy naponta 70 ember, azaz óránként 2-3 ember hal meg, mert az emberek többsége nem tudja, hogyan kell újraéleszteni a rászorultat. Míg Németországban 1000 emberből 973 tud újraéleszteni, addig 1000 magyar közül összesen 17 ember tudja, hogy mitévő legyen ilyen vészhelyzetben. Pedig mindössze: 4 perc, 100 BPM és bátorság - ennyi kell ahhoz, hogy megmentsünk egy életet."

Norvégiában az emberek 90%-a részesült újraélesztési oktatásban, közel 50% 5 éven belül , és 89% nyújtott elsösegélyt szükség esetén.

"In Norway, 54–76% of OHCA victims receive bystander CPR, and 62–81% of trauma patients receive basic life support (BLS) from bystanders"

A szívmegállások (szívhalál) esetén 54-76% kapott járókelöktöl CPR-t (újraélesztést)

Magyarországon egyes statisztikák szerint 0,3-0,5%.

vélemény

#823416 TrendMan

Nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó (Interjú)

Az állami- és magánegészségügyi ellátásban is elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás, mert a beteg mindkét rendszerben beteg - fejtette ki meglátását a Portfolio-nak adott interjújában Ficzere Andrea. A Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese hangsúlyozta: nincs egyszerre két (állami és magán) rendszerre elég egészségügyi dolgozó, sokan elhagyták az egészségügyi pályát, míg mások külföldön vállaltak szakmai munkát, és az itthon maradt orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel, ezért szabályozott átjárásra lenne szükség a számukra. A magyar egészségügy átalakításáról szólva kifejtette: a kiegészítő egészségbiztosításokra egyre nagyobb az igény mind a biztosítók, mind a betegek részéről. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot ugyanis egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Portfolio: Magán ÉS állami egészségügy, vagy magán VS. állami egészségügy a helyes megfogalmazás ma Magyarországon, a magánszektor folyamatos erősödésének fényében?

Ficzere Andrea: El kell fogadnunk, hogy egyre nagyobb a kereslet a magánegészségügyre, amelynek hátterében számos ok húzódik meg. Az egyik legfontosabb, hogy a magánellátók zömében hamarabb kerül a beteg ellátásra, és általában a betegre fordított idő is több, mint az állami egészségügyben. Ez azt az érzetet keltheti a betegekben, hogy a magánegészségügyben jobban bánnak velük, magasabb szakmai színvonalon látják el őket, pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a két helyen lényegében ugyanazok a szakemberek dolgoznak.

Ez a felismerés vezette az Uzsoki Kórházat, amikor elindította a VIP-szolgáltatásokat?

A VIP osztály indításakor elsősorban a külföldi betegek ellátása volt a célunk, mivel a kórház dolgozóinak nemzetközi reputációja erre reális alapot teremtett. Mi magunk csodálkoztunk leginkább, amikor azt láttuk, hogy egyre több magyar beteg jön hozzánk. Ezt a trendet a 2014-ben érkezett rendeletmódosítás sajnos megállította, így ahhoz, hogy maradéktalanul megfeleljünk a jogszabálynak, változtatnunk kellett a működési rendünkön. Jelenleg a hozzánk forduló külföldi betegeket, valamint azokat a magyar betegeket látjuk el, akiknek nincs érvényes magyar biztosításuk, vagy esetleg valamelyik magánellátótól érkeznek.

Egyre több a magas színvonalú betegellátást nyújtó magánszolgáltató, azonban ezek az intézmények nem rendelkeznek intenzív osztállyal, valamint ritkaságszámba megy, ha az összes szakma jelen van. Emiatt úgy gondolom, általánosságban igaz az a megállapítás, miszerint a betegek legnagyobb biztonságban egy megfelelően felszerelt, jó szakembereket alkalmazó, nívós körülményeket és multidiszciplinaritást biztosító állami intézményben vannak.

Szerencsére van azonban néhány színvonalas ellátást nyújtó magánintézmény is. Ahhoz, hogy a magánkórházak OTH engedélyt kapjanak a működésükhöz, állami kórházi háttérrel kell rendelkezniük. Mivel a legnagyobb magánellátó intézményeknek mi vagyunk a háttérkórháza, s hozzánk küldik a problémás, vagy valamely okból a magánintézményben nem ellátható betegeket, egyre növekszik az osztály forgalma - így a magyar betegek száma is. Jelenleg ott tartunk, hogy kapacitást kellene ahhoz bővítenünk, hogy a VIP osztályra érkező betegeknek ne kelljen várakozniuk az elektív beavatkozásokra. Akkor itt nem is a magánszolgáltatás jellege a fontos abetegek számára, hanem az orvos személye?


Tapasztalataink szerint a nagyobb műtétek, vagy a tervezetten hosszadalmasabb ellátások előtt a betegek alaposan megfontolják, kihez szeretnének fordulni. Azok a szakemberek, akik a leginkább keresettek, általában nagyon leterheltek, illetve az állami kórházban végzett munkájuknak korlátot szab a kórház - és persze az osztályuk - teljesítmény volumenkorlátja. Így sok esetben akár hónapokat is várni kell arra a betegeknek, hogy bejussanak hozzájuk. A megoldás jelenleg általában az, hogy valamelyik magánellátóban, vagy pl. ahol van, ott a kórházak térítéses osztályain próbálnak kapcsolatba lépni az általuk keresett orvossal.

Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy államilag biztosított magyar beteg nem lehet hátrányban a magánbetegekkel szemben.

Nem arról van szó, hogy pénzért mindent és azonnal lehet, hanem a ránk szabott volumenkorlát miatt szabaddá vált kapacitásainkat (ágyak, műtők, eszközök, dolgozói rendelkezésre állás) tesszük elérhetővé a fizetőképes betegek számára. Amit pedig leginkább szeretnék kiemelni: a kórházban végzett magán és állami ellátás - mind folyamatában, mint térben - teljesen elkülönül egymástól. A kivizsgálás, a beavatkozás és a rehabilitáció / utánkövetés is elkülönülten folyik.

A magán- és állami rendszer egymás mellett élésében éppen az a legnagyobb veszély, hogy a magánszektor drága, nagy rizikójú, esetleg szövődményes esetei sokszor visszahullanak az állami ellátórendszerre

Vagyis ezek alapján kimondhatjuk, hogy a két rendszernek van helye egymás mellett, világos határvonalak mentén?

Igen. A két rendszer működhet egymás mellett, de nagyon éles válaszvonalakra, jól kidolgozott működési rendekre van szükség.

Mindkettőben elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás. A beteg az beteg, mindegy, hogy állami vagy magán egészségügyben kerül ellátásra, s mindkét helyen egyformán biztonságban kell lennie.

Úgy gondolom mindenkinek joga van arra, hogy - amennyiben megengedheti magának - fizethessen a jobb körülményekért, az orvosválasztásért, esetleg a gyorsabb ellátásért. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk azért, hogy a biztosított magyar beteg is a legjobb körülmények között, a legmagasabb színvonalon gyógyulhasson, illetve minden ellátóban meglegyen a garancia a biztonságos ellátásra, függetlenül attól, állami, vagy magánellátót keres fel a páciens. Pontosan ez a célja a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének is.

Arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy csökkentsük azoknak a magánellátókban végett beavatkozásoknak a számát, amelyek esetében az indikáció orvosilag kevésbé megalapozott. Erre lehet példa az olyan, degeneratív ízületen végzett artroszkópos beavatkozás, amely csak fölösleges rizikót és anyagi terhet jelent a beteg számára, mivel a valódi megoldást a protézisbeültetés jelenti. Megfelelő kontrollal és szakmai felügyelettel ezt el lehetne kerülni.

Van-e a kórháznak a VIP-osztályon keresztül kapcsolata biztosítókkal? Mit érez, hogyan viszonyulnak jelenleg a biztosítók az egészségügyi szektorhoz?

Jelenleg nincs mód kiegészítő biztosításra, pedig erre a betegek és a biztosítók részéről is egyre nagyobb az igény. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Számos országban jól működik ez a forma, együtt él az állami és magánszféra. A biztosítók a startkövön állnak, és biztos vagyok enne, hogy ha változna a politikai szándék, azonnal előállnának a kiegészítő biztosítást tartalmazó csomagjaikkal.


Mit javasol az új egészségügyi vezetésnek? Önteni kell a plusz pénzt az állami egészségügybe?

Nem szeretnék tanácsokat adni, hiszen miniszter úr és államtitkár asszony is pontosan látja a mai magyar egészségügy helyzetét. Tisztában vannak a lehetőségekkel és azokkal a bajokkal is, amiben lépni kell, sőt, amennyire tudom, kidolgozott terveik vannak a megvalósításra. Ezért ők ülnek jelenleg a székekben.

Ha mégis meg kell valamit fogalmaznom, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy - az onkológia, vagy a mellkassebészet példáját előhozva - bizonyos szakmák és bizonyos intézmények megerősítésre várnak. Talán érdemes lenne azokat az ellátókat segíteni (plusz kapacitással, megnövelt finanszírozással, korszerű eszközparkkal, stb.), ahol a problémás eseteket késlekedés nélkül, magas szakmai színvonalon gyógyítják, s amelyek emiatt népszerűek a betegek körében.

Ha az állam vállalja a finanszírozás emelését, akkor erőteljesebb lehet-e a felelős gazdálkodás szempontja?

Igen, de ez meglehetősen nehéz ügy. Bizonyos mértékig természetesen felelős a menedzsment a kórház gazdasági mutatóiért, hiszen van, ahol jobban, okosabban, rugalmasabban, a bajokra gyorsabban és megfelelőbben reagálva dolgoznak, de számos olyan intézmény is akad, ahol a helyi adottságok nem teszik lehetővé a gazdaságos működést. A kapacitáselosztások, valamint a területi ellátási kötelezettség is nagyban befolyásolja a kórház eredményét. És persze a leglényegesebb kérdés: hogyan tudjuk, illetve meg tudjuk-e gyógyítani a rendelkezésünkre álló forrásból az összes, valóban kórházi ellátást igénylő, területünkhöz tartozó beteget? Ha nem, milyen erkölcsi és anyagi következményekkel kell szembesíteni magunkat?

Említette korábban, hogy a magán- és állami ellátásban is ugyanazok az emberek dolgoznak. Akkor most már az a valós probléma, hogy - a kivándorlás ütemének növekedésének megállásával - a magánszektor szívja el az orvosokat, szakképzett személyzetet?

A látszat lehet ez, de a valóság ettől összetettebb. Nagyon kevés szakma engedheti meg magának ugyanis azt, hogy teljes mértékben eltolódjon a magánellátás irányába. Ha valaki csak a magánellátásban dolgozik, és nincs kapcsolata az állami ellátó rendszerrel, egy idő után nem érik azok az impulzusok, amelyek mentén fejlődni tud. Ráadásul a magánszektor általában nem fedi le az adott szakma teljes spektrumát, így az orvosnak szűkül a tevékenységi köre, egyre kevéssé látja át szakmája minden területét. Emiatt inkább az a megszokott, hogy az orvos, vagy szakdolgozó főállása az állami szektorban van, és a keresetét kiegészítendő vállal munkát a magánszektorban is. Hosszú távon azonban ez nem lehet működőképes, hiszen a kollégák kimerülnek a dupla terheléstől, illetve egyik helyen sem fognak 100%-os teljesítményt nyújtani.

Ami a legfontosabb: nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó! A Semmelweis Egyetem egy korábbi kutatása arra is rávilágított, hogy az orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel.

Elképzelhető az űzöttségük, megterhelésük, valamint állami rendszerbeli jelenlétük mértéke is. Mindenképpen szükség van a jól kitalált és szabályozott átjárásra a két rendszer között, és ezt a dolgozókra, valamint a betegekre egyaránt értem. A kiegészítő biztosítások bevezetése mellett meg kell teremteni a szakmai, jogi és minőségbiztosítási felügyeletet abból a célból, hogy a munkafolyamatok is megfelelőek legyenek, és a betegek is teljes biztonságban érezzék magukat.


Megoldást jelenthet erre a problémára a szabad foglalkozású orvosok intézményének alkalmazása, amit Kásler Miklós EMMI miniszter javasol?

Persze. Viszont azzal a kitétellel, hogy minden orvosnak és szakdolgozónak, dolgozzon akár az állami, akár a magánszektorban, ugyanolyan rendszeres képzési és továbbtanulási kötelezettséget kell előírni.

Mit tapasztalnak az Uzsoki Kórházban, mekkora gond a munkaerőhiány? Korábban voltak olyan hírek, hogy a szakápolókból óriási hiány van az intézményben.

A többi kórházhoz képest relatíve jó helyzetben vagyunk, de természetesen nekünk is vannak olyan területeink, ahol új szakemberek belépésére lenne szükségünk. Ennek oka részben a csökkenő szakdolgozói utánpótlás, részben a külső és belső pályaelhagyás.

Az elmúlt időszak béremelései sokat jelentettek a kollégáknak, de a folyamatot nem szabad megszakítani, illetve olyan életpályamodellt is létre kell hozni, amely ismét vonzóvá teszi a szakmát, és biztonságérzetet, valamint megbecsültség-érzést ad a dolgozóknak. Lassan közhelynek hangzik az a mondat, hogy adjuk vissza az ágazat nimbuszát, de sajnos egyelőre messze vagyunk attól, hogy a régi megbecsültségében lássuk az egészségügyet. Nagyon kártékonynak tartom, és a hangulat szempontjából felelőssé teszem a közösségi médiát, hiszen az ott posztolók úgy osztogatnak meg másoktól átvett (ál)híreket, hogy fogalmuk sincs a valóságról.

Hivatásunk megítélésének javítására szerencsére sokan és különböző formában tesznek lépéseket, ilyen pl. kórházunk kezdeményezése is, a "Hivatásunk éjszakája". Általános- és középiskolás gyermeket igyekszünk megismertetni a szakma szépségeivel, a kórházi légkörrel, a gondoskodás és ápolás fontosságával. Reméljük, hogy előbb-utóbb ismét népszerű és sokak által választott szakma lesz a gyógyítás.

Érezhető az ágazatban a pályaelhagyók hatása?

Igen, magasabb bér, vagy esetleg jobb munkakörülmények reményében sokan hagyták el az egészségügyi pályát, és persze voltak, akik a külföldi munkavégzést választották. Meg lehet őket érteni, van amikor ez elkerülhetetlen, ugyanakkor még inkább meg kell becsülni azokat, akik maradtak, és az intézményükhöz és a betegekhez ragaszkodva elkötelezetten dolgoznak tovább.

A rendelkezésre álló adatok alapján szerencsére csökkent valamennyire a külföldre távozók száma, de emellett abban is bízom, hogy előbb-utóbb hazajönnek azok is, akik átlépték az országhatárt. Aki beszélt már külföldre szakadt orvossal vagy szakdolgozóval, tudhatja, hogy a legtöbbjük haza szeretne jönni. Sokan mondják, hogy a gyermekeiket itthon szeretnék iskolába járatni, mert fontos nekik a magyar kultúra, a család, az otthon. Számukra kellene olyan feltételeket teremteni, hogy ne csak tervezzék a visszaköltözést, hanem meg is tegyék.

Ha már a magasabb béreknél tartunk. Ez megoldaná a hálapénzt? Vagy kellene hozzá szemléletváltás a betegek részéről?

Mindenkinek jobb lenne, ha tisztán, szabályozott viszonyok között tudna több pénzt keresni az egészségügyben. Ezért is népszerű nálunk a VIP-osztály, hiszen ott jelentős kiegészítő keresethez jutnak a dolgozók. Az osztály létrehozásakor is a munkaerő-megtartás volt az egyik fő szempontunk.

A hálapénz felszámolása azonban nem kizárólag az egészségügyi dolgozók bérezésének a kérdése. Ez annál sokkal összetettebb problémakör, aminek történeti háttere, szocializációs elemei, az ellátottak részéről jelentkező betegbiztonsági aggályok és természetesen financiális komponensei is vannak. Több ágazatvezetési kísérlet, szakmapolitikai szándék, jogi értelmezés felülvizsgálat ellenére jelenleg is létező terhe a betegellátásban résztvevők egymás közötti viselkedésének és külső megítélésének. A felszámolás nem várható egyszeri, de még több lépcsőben végrehajtott bérrendezéstől sem. Az ellátó oldalról valós életpályamodellre van szükség, a betegoldalon pedig a betegbiztonság erősítése, az ellátás várakozásmentes hozzáférhetősége és a szolgáltatást igénybevevők különböző komfortigényéhez történő alkalmazkodás mutathat előre. Az utóbbit egy kellően differenciált kiegészítő biztosítási konstrukció biztosan előmozdítaná.

vélemény

#823415 TrendMan

Nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó (Interjú)

Az állami- és magánegészségügyi ellátásban is elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás, mert a beteg mindkét rendszerben beteg - fejtette ki meglátását a Portfolio-nak adott interjújában Ficzere Andrea. A Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese hangsúlyozta: nincs egyszerre két (állami és magán) rendszerre elég egészségügyi dolgozó, sokan elhagyták az egészségügyi pályát, míg mások külföldön vállaltak szakmai munkát, és az itthon maradt orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel, ezért szabályozott átjárásra lenne szükség a számukra. A magyar egészségügy átalakításáról szólva kifejtette: a kiegészítő egészségbiztosításokra egyre nagyobb az igény mind a biztosítók, mind a betegek részéről. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot ugyanis egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Portfolio: Magán ÉS állami egészségügy, vagy magán VS. állami egészségügy a helyes megfogalmazás ma Magyarországon, a magánszektor folyamatos erősödésének fényében?

Ficzere Andrea: El kell fogadnunk, hogy egyre nagyobb a kereslet a magánegészségügyre, amelynek hátterében számos ok húzódik meg. Az egyik legfontosabb, hogy a magánellátók zömében hamarabb kerül a beteg ellátásra, és általában a betegre fordított idő is több, mint az állami egészségügyben. Ez azt az érzetet keltheti a betegekben, hogy a magánegészségügyben jobban bánnak velük, magasabb szakmai színvonalon látják el őket, pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a két helyen lényegében ugyanazok a szakemberek dolgoznak.

Ez a felismerés vezette az Uzsoki Kórházat, amikor elindította a VIP-szolgáltatásokat?

A VIP osztály indításakor elsősorban a külföldi betegek ellátása volt a célunk, mivel a kórház dolgozóinak nemzetközi reputációja erre reális alapot teremtett. Mi magunk csodálkoztunk leginkább, amikor azt láttuk, hogy egyre több magyar beteg jön hozzánk. Ezt a trendet a 2014-ben érkezett rendeletmódosítás sajnos megállította, így ahhoz, hogy maradéktalanul megfeleljünk a jogszabálynak, változtatnunk kellett a működési rendünkön. Jelenleg a hozzánk forduló külföldi betegeket, valamint azokat a magyar betegeket látjuk el, akiknek nincs érvényes magyar biztosításuk, vagy esetleg valamelyik magánellátótól érkeznek.

Egyre több a magas színvonalú betegellátást nyújtó magánszolgáltató, azonban ezek az intézmények nem rendelkeznek intenzív osztállyal, valamint ritkaságszámba megy, ha az összes szakma jelen van. Emiatt úgy gondolom, általánosságban igaz az a megállapítás, miszerint a betegek legnagyobb biztonságban egy megfelelően felszerelt, jó szakembereket alkalmazó, nívós körülményeket és multidiszciplinaritást biztosító állami intézményben vannak.

Szerencsére van azonban néhány színvonalas ellátást nyújtó magánintézmény is. Ahhoz, hogy a magánkórházak OTH engedélyt kapjanak a működésükhöz, állami kórházi háttérrel kell rendelkezniük. Mivel a legnagyobb magánellátó intézményeknek mi vagyunk a háttérkórháza, s hozzánk küldik a problémás, vagy valamely okból a magánintézményben nem ellátható betegeket, egyre növekszik az osztály forgalma - így a magyar betegek száma is. Jelenleg ott tartunk, hogy kapacitást kellene ahhoz bővítenünk, hogy a VIP osztályra érkező betegeknek ne kelljen várakozniuk az elektív beavatkozásokra. Akkor itt nem is a magánszolgáltatás jellege a fontos abetegek számára, hanem az orvos személye?


Tapasztalataink szerint a nagyobb műtétek, vagy a tervezetten hosszadalmasabb ellátások előtt a betegek alaposan megfontolják, kihez szeretnének fordulni. Azok a szakemberek, akik a leginkább keresettek, általában nagyon leterheltek, illetve az állami kórházban végzett munkájuknak korlátot szab a kórház - és persze az osztályuk - teljesítmény volumenkorlátja. Így sok esetben akár hónapokat is várni kell arra a betegeknek, hogy bejussanak hozzájuk. A megoldás jelenleg általában az, hogy valamelyik magánellátóban, vagy pl. ahol van, ott a kórházak térítéses osztályain próbálnak kapcsolatba lépni az általuk keresett orvossal.

Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy államilag biztosított magyar beteg nem lehet hátrányban a magánbetegekkel szemben.

Nem arról van szó, hogy pénzért mindent és azonnal lehet, hanem a ránk szabott volumenkorlát miatt szabaddá vált kapacitásainkat (ágyak, műtők, eszközök, dolgozói rendelkezésre állás) tesszük elérhetővé a fizetőképes betegek számára. Amit pedig leginkább szeretnék kiemelni: a kórházban végzett magán és állami ellátás - mind folyamatában, mint térben - teljesen elkülönül egymástól. A kivizsgálás, a beavatkozás és a rehabilitáció / utánkövetés is elkülönülten folyik.

A magán- és állami rendszer egymás mellett élésében éppen az a legnagyobb veszély, hogy a magánszektor drága, nagy rizikójú, esetleg szövődményes esetei sokszor visszahullanak az állami ellátórendszerre

Vagyis ezek alapján kimondhatjuk, hogy a két rendszernek van helye egymás mellett, világos határvonalak mentén?

Igen. A két rendszer működhet egymás mellett, de nagyon éles válaszvonalakra, jól kidolgozott működési rendekre van szükség.

Mindkettőben elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás. A beteg az beteg, mindegy, hogy állami vagy magán egészségügyben kerül ellátásra, s mindkét helyen egyformán biztonságban kell lennie.

Úgy gondolom mindenkinek joga van arra, hogy - amennyiben megengedheti magának - fizethessen a jobb körülményekért, az orvosválasztásért, esetleg a gyorsabb ellátásért. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk azért, hogy a biztosított magyar beteg is a legjobb körülmények között, a legmagasabb színvonalon gyógyulhasson, illetve minden ellátóban meglegyen a garancia a biztonságos ellátásra, függetlenül attól, állami, vagy magánellátót keres fel a páciens. Pontosan ez a célja a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének is.

Arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy csökkentsük azoknak a magánellátókban végett beavatkozásoknak a számát, amelyek esetében az indikáció orvosilag kevésbé megalapozott. Erre lehet példa az olyan, degeneratív ízületen végzett artroszkópos beavatkozás, amely csak fölösleges rizikót és anyagi terhet jelent a beteg számára, mivel a valódi megoldást a protézisbeültetés jelenti. Megfelelő kontrollal és szakmai felügyelettel ezt el lehetne kerülni.

Van-e a kórháznak a VIP-osztályon keresztül kapcsolata biztosítókkal? Mit érez, hogyan viszonyulnak jelenleg a biztosítók az egészségügyi szektorhoz?

Jelenleg nincs mód kiegészítő biztosításra, pedig erre a betegek és a biztosítók részéről is egyre nagyobb az igény. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Számos országban jól működik ez a forma, együtt él az állami és magánszféra. A biztosítók a startkövön állnak, és biztos vagyok enne, hogy ha változna a politikai szándék, azonnal előállnának a kiegészítő biztosítást tartalmazó csomagjaikkal.


Mit javasol az új egészségügyi vezetésnek? Önteni kell a plusz pénzt az állami egészségügybe?

Nem szeretnék tanácsokat adni, hiszen miniszter úr és államtitkár asszony is pontosan látja a mai magyar egészségügy helyzetét. Tisztában vannak a lehetőségekkel és azokkal a bajokkal is, amiben lépni kell, sőt, amennyire tudom, kidolgozott terveik vannak a megvalósításra. Ezért ők ülnek jelenleg a székekben.

Ha mégis meg kell valamit fogalmaznom, akkor csak annyit jegyeznék meg, hogy - az onkológia, vagy a mellkassebészet példáját előhozva - bizonyos szakmák és bizonyos intézmények megerősítésre várnak. Talán érdemes lenne azokat az ellátókat segíteni (plusz kapacitással, megnövelt finanszírozással, korszerű eszközparkkal, stb.), ahol a problémás eseteket késlekedés nélkül, magas szakmai színvonalon gyógyítják, s amelyek emiatt népszerűek a betegek körében.

Ha az állam vállalja a finanszírozás emelését, akkor erőteljesebb lehet-e a felelős gazdálkodás szempontja?

Igen, de ez meglehetősen nehéz ügy. Bizonyos mértékig természetesen felelős a menedzsment a kórház gazdasági mutatóiért, hiszen van, ahol jobban, okosabban, rugalmasabban, a bajokra gyorsabban és megfelelőbben reagálva dolgoznak, de számos olyan intézmény is akad, ahol a helyi adottságok nem teszik lehetővé a gazdaságos működést. A kapacitáselosztások, valamint a területi ellátási kötelezettség is nagyban befolyásolja a kórház eredményét. És persze a leglényegesebb kérdés: hogyan tudjuk, illetve meg tudjuk-e gyógyítani a rendelkezésünkre álló forrásból az összes, valóban kórházi ellátást igénylő, területünkhöz tartozó beteget? Ha nem, milyen erkölcsi és anyagi következményekkel kell szembesíteni magunkat?

Említette korábban, hogy a magán- és állami ellátásban is ugyanazok az emberek dolgoznak. Akkor most már az a valós probléma, hogy - a kivándorlás ütemének növekedésének megállásával - a magánszektor szívja el az orvosokat, szakképzett személyzetet?

A látszat lehet ez, de a valóság ettől összetettebb. Nagyon kevés szakma engedheti meg magának ugyanis azt, hogy teljes mértékben eltolódjon a magánellátás irányába. Ha valaki csak a magánellátásban dolgozik, és nincs kapcsolata az állami ellátó rendszerrel, egy idő után nem érik azok az impulzusok, amelyek mentén fejlődni tud. Ráadásul a magánszektor általában nem fedi le az adott szakma teljes spektrumát, így az orvosnak szűkül a tevékenységi köre, egyre kevéssé látja át szakmája minden területét. Emiatt inkább az a megszokott, hogy az orvos, vagy szakdolgozó főállása az állami szektorban van, és a keresetét kiegészítendő vállal munkát a magánszektorban is. Hosszú távon azonban ez nem lehet működőképes, hiszen a kollégák kimerülnek a dupla terheléstől, illetve egyik helyen sem fognak 100%-os teljesítményt nyújtani.

Ami a legfontosabb: nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó! A Semmelweis Egyetem egy korábbi kutatása arra is rávilágított, hogy az orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel.

Elképzelhető az űzöttségük, megterhelésük, valamint állami rendszerbeli jelenlétük mértéke is. Mindenképpen szükség van a jól kitalált és szabályozott átjárásra a két rendszer között, és ezt a dolgozókra, valamint a betegekre egyaránt értem. A kiegészítő biztosítások bevezetése mellett meg kell teremteni a szakmai, jogi és minőségbiztosítási felügyeletet abból a célból, hogy a munkafolyamatok is megfelelőek legyenek, és a betegek is teljes biztonságban érezzék magukat.


Megoldást jelenthet erre a problémára a szabad foglalkozású orvosok intézményének alkalmazása, amit Kásler Miklós EMMI miniszter javasol?

Persze. Viszont azzal a kitétellel, hogy minden orvosnak és szakdolgozónak, dolgozzon akár az állami, akár a magánszektorban, ugyanolyan rendszeres képzési és továbbtanulási kötelezettséget kell előírni.

Mit tapasztalnak az Uzsoki Kórházban, mekkora gond a munkaerőhiány? Korábban voltak olyan hírek, hogy a szakápolókból óriási hiány van az intézményben.

A többi kórházhoz képest relatíve jó helyzetben vagyunk, de természetesen nekünk is vannak olyan területeink, ahol új szakemberek belépésére lenne szükségünk. Ennek oka részben a csökkenő szakdolgozói utánpótlás, részben a külső és belső pályaelhagyás.

Az elmúlt időszak béremelései sokat jelentettek a kollégáknak, de a folyamatot nem szabad megszakítani, illetve olyan életpályamodellt is létre kell hozni, amely ismét vonzóvá teszi a szakmát, és biztonságérzetet, valamint megbecsültség-érzést ad a dolgozóknak. Lassan közhelynek hangzik az a mondat, hogy adjuk vissza az ágazat nimbuszát, de sajnos egyelőre messze vagyunk attól, hogy a régi megbecsültségében lássuk az egészségügyet. Nagyon kártékonynak tartom, és a hangulat szempontjából felelőssé teszem a közösségi médiát, hiszen az ott posztolók úgy osztogatnak meg másoktól átvett (ál)híreket, hogy fogalmuk sincs a valóságról.

Hivatásunk megítélésének javítására szerencsére sokan és különböző formában tesznek lépéseket, ilyen pl. kórházunk kezdeményezése is, a "Hivatásunk éjszakája". Általános- és középiskolás gyermeket igyekszünk megismertetni a szakma szépségeivel, a kórházi légkörrel, a gondoskodás és ápolás fontosságával. Reméljük, hogy előbb-utóbb ismét népszerű és sokak által választott szakma lesz a gyógyítás.

Érezhető az ágazatban a pályaelhagyók hatása?

Igen, magasabb bér, vagy esetleg jobb munkakörülmények reményében sokan hagyták el az egészségügyi pályát, és persze voltak, akik a külföldi munkavégzést választották. Meg lehet őket érteni, van amikor ez elkerülhetetlen, ugyanakkor még inkább meg kell becsülni azokat, akik maradtak, és az intézményükhöz és a betegekhez ragaszkodva elkötelezetten dolgoznak tovább.

A rendelkezésre álló adatok alapján szerencsére csökkent valamennyire a külföldre távozók száma, de emellett abban is bízom, hogy előbb-utóbb hazajönnek azok is, akik átlépték az országhatárt. Aki beszélt már külföldre szakadt orvossal vagy szakdolgozóval, tudhatja, hogy a legtöbbjük haza szeretne jönni. Sokan mondják, hogy a gyermekeiket itthon szeretnék iskolába járatni, mert fontos nekik a magyar kultúra, a család, az otthon. Számukra kellene olyan feltételeket teremteni, hogy ne csak tervezzék a visszaköltözést, hanem meg is tegyék.

Ha már a magasabb béreknél tartunk. Ez megoldaná a hálapénzt? Vagy kellene hozzá szemléletváltás a betegek részéről?

Mindenkinek jobb lenne, ha tisztán, szabályozott viszonyok között tudna több pénzt keresni az egészségügyben. Ezért is népszerű nálunk a VIP-osztály, hiszen ott jelentős kiegészítő keresethez jutnak a dolgozók. Az osztály létrehozásakor is a munkaerő-megtartás volt az egyik fő szempontunk.

A hálapénz felszámolása azonban nem kizárólag az egészségügyi dolgozók bérezésének a kérdése. Ez annál sokkal összetettebb problémakör, aminek történeti háttere, szocializációs elemei, az ellátottak részéről jelentkező betegbiztonsági aggályok és természetesen financiális komponensei is vannak. Több ágazatvezetési kísérlet, szakmapolitikai szándék, jogi értelmezés felülvizsgálat ellenére jelenleg is létező terhe a betegellátásban résztvevők egymás közötti viselkedésének és külső megítélésének. A felszámolás nem várható egyszeri, de még több lépcsőben végrehajtott bérrendezéstől sem. Az ellátó oldalról valós életpályamodellre van szükség, a betegoldalon pedig a betegbiztonság erősítése, az ellátás várakozásmentes hozzáférhetősége és a szolgáltatást igénybevevők különböző komfortigényéhez történő alkalmazkodás mutathat előre. Az utóbbit egy kellően differenciált kiegészítő biztosítási konstrukció biztosan előmozdítaná.

Megoldás

#823390 tozsdenyul Előzmény: #823384

Az NFSZ adatai alapján 2017-ben az ápolói, szakápolói átlag alapfizetés bruttó 139 ezer ft.

A nemzetgazdasági átlag majdnem 300 ezer bruttó volt.

(Ezért mennek az IKEÁ-ba, ott 200ezer felett keresnek)

A brit növér nem fog 40%-kal többet kapni a brit IKEÁ-ban.

A külföldre vándorlással összemérhetö arányú a pályaelhagyás itthon, mind növérek, mind orvosok esetén. Egyáltalán nem csak az elvándorlás a probléma.

A hazai bér rendkívül alacsony, a hazai átlagbérekhez képest, és a hazai munkakörülményekhez képest.

Tavaly az IKEA verte ki a biztosítékot, pár éve Budapest 'köztisztasági menedzsereket', azaz utcasepröket keresett az ápolói bért jóval meghaladó bérajánlattal.

Megoldás

#823389 tozsdenyul Előzmény: #823384

brit példát tudok gyorsan (és ök sem fizetik agyon az állami alkalmazottaikat)

A növér az országos átlagkereset 1-1,2 -szeresét keresi,

A rezidens 1-2 szeresét

A szakorvos 3-4 szeresét

A csúcs szakorvosi/vezetö fizetések 5-7 szerese az átlagbérnek.

Megoldás

#823388 tozsdenyul Előzmény: #823384

szerintem az alapvetö tévedés, politika részéröl terelés, dezinformáció, hogy a külföldi bérekhez hasonlítunk, úgysem tudunk vele versenyezni, széttárjuk a karunk és nem teszünk semmit.

Nem azért mennek el, mert máshol több, hanem mert itthon aránytalanul kevés.

Az elégedettséghez mindig az utcaszomszédhoz viszonyítasz, nem a berlini polgárhoz.

A hazai bérátlagnál durván alacsonyabb a bér, külföldön ez van fordítva.

Ha már csak a közmunkás keres rosszabbul nálad, akkor nem érzed a megbecsültséget.

Nem külföldi bérekkel kell versenyezni (ami lehetetlen) hanem a hazaiakkal.

Megoldás

#823384 Tapasz Előzmény: #823380

A drasztikus béremelésnél mennyire gondoltál? Úgy értem hogy:

szakképzett ápoló bruttó alapbér minimum:

orvos bruttó alapbér minimum (rezidens és szakorvos):

délutáni és éjszakai pótlék, ügyelet:


Ha tudsz írj német és osztrák béreket is, hogy legyen összehasonlítás.

Ezzel az a gond, hogy az…

#823382 TrendMan Előzmény: #823377

Ezzel az a gond, hogy azok akik a Fidesz-re szavaztak nem olvasnak ilyen blogokat sőt az Internetet sem használják.

Köztévé van náluk meg közrádió.

Ott meg ilyen témák nincsenek.

Megoldás

#823380 tozsdenyul Előzmény: #823378

Drasztikus béremelés és hálapénz felszámolása

El lett mondva ezerszer, és már 2002 óta tisztában is van ezzel a politika

Tudatos az a népirtás, ami folyik...

A nép meg megszavazza, mert állítólag nincs alternatíva.

Ámmen. Béke porainkra.

Amúgy Boby javaslatát is maximálisan támogatom. Megoldódna az elitcsere.

Megoldás

#823379 Boby. Előzmény: #823378

Köszönöm a kérdéseddel belém vetett bizalmat-),de mivel nem vagyok az egészségügy szakértője (sem), ezért aztán nem szeretnék bővebb okfejtésbe bonyolódni és olyan közhelyekkel dobálózni,mint több pénzt az egészségügyre, mint stadionra! Annyit azért talán mondhatok, hogy véleményem szerint az egészségügy problémái ugyanott gyökereznek,ahol általánosságban az egész ország problémái is.A megoldás kezdetének pedig azt tudnám javasolni, hogy az ország politikai,gazdasági elitjét,egy évig ebben az egészségügyben kezeljék...,ha akarják,ha nem.Ha érted mire gondolok?!

A kormány csendben a mag…

#823348 TrendMan

A kormány csendben a magyar egészségügy új finanszírozására készül?

A béren kívüli juttatások átalakítása és ezáltal az egészségbiztosítások előnyének megszüntetése ebben a verzióban érzékenyen érintheti a magánegészségügyi szolgáltatókat, eddigi látványos növekedésük lassulását okozhatja, azonban sokan úgy gondolják, hogy ezt a lépést nem önmagában kell értelmezni - derül ki a Portfolio gyors piaci körképéből. Egyre valószínűbb valamilyen újfajta, kiegészítő biztosítás megjelenése Magyarországon, várhatóan a társadalombiztosítás keretein belül.

Az egészségügy finanszírozásának jövőjéről is szó lesz a Portfolio novemberi rendezvényén.

Két aktuális fejlemény, valamint egy korábbi, de meghatározó álláspont is abba az irányba mutat, hogy komoly változások előtt áll a magyar egészségügyi rendszer finanszírozása.

Várakozás

Kétnapos egészségügyi konferenciát tartott az IME, ahol az egészségügyi rendszer szereplőit leginkább az foglalkoztatta, hogy miből fogja Magyarország finanszírozni a jövőben a folyamatosan dráguló egészségügyi ellátásokat. Felmerült az alternatív források (termékadók) lehetősége, de többen is úgy nyilatkoztak, hogy hamarosan eljöhet a kiegészítő biztosítás ideje. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint megkerülhetetlen a kérdés, és szerinte nem ördögtől való, ha a finanszírozó elindul a kötelező kiegészítő biztosítás irányába. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy aki a kiegészítő biztosítást nem engedheti meg, annak nem szabad hátrányos helyzetbe kerülnie.

Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgató-helyettesének prezentációjában is szerepelt a "biztosítási rendszer fejlesztése". A társadalombiztosítás keretein belül, de az alapvető biztosítási csomagon felül - olvasható a prezentációban. Az illetékes azt tette még hozzá, hogy amennyiben a kiegészítő biztosítás felmerül a rendszerben, akkor a NEAK fontosnak tartja, hogy aktívan részt vegyen benne.

A kormány csendben a magyar egészségügy új finanszírozására készül?

Részlet Kiss Zsolt prezentációjából.

A kormány csendben a magyar egészségügy új finanszírozására készül?

Jogszabály-módosítás

A másik aktuális fejlemény a kormány 2019-es adócsomagja, amit Varga Mihály a héten terjesztett be a parlamentnek. A béren kívüli juttatások tekintetében tervezett módosítások nyomán megszűnik többek között a vállalatok által a munkavállalói után kötött egészségbiztosítások adóelőnye a bérkifiztéssel szemben, így várhatóan nem éri meg egészségbiztosítást kínálni. Ezt a lépést pedig nemcsak a biztosítók, hanem a magánegészségügyi szolgáltatók is megérezhetik. A leglátványosabban bővülő piac volt a magánellátók számára a vállalatok által finanszírozott egészségbiztosítási csomag (egyes vélemények szerint 30%-os volt a növekedés az elmúlt időszakban), azonban becslések szerint még mindig csak a magánszolgáltatók bevételének 5-6%-át adták ezek a források.

A magánegészségügyi piacra rálátó, név nélkül nyilatkozó forrásaink szerint a héten benyújtott, vállalati egészségbiztosításokat érintő módosítás fényében logikus lépésnek tűnik, hogy e helyett érkezzen valamilyen lépés, ami becsatornázza a lakosság magánforrásait az egészségügybe, nevezzük azt akár kiegészítő biztosításnak. Az elmúlt időszak trendjei alapján ugyanis látható, hogy van igény a lakosság részéről a magánegészségügyi szolgáltatások iránt. Volt olyan forrásunk, aki határozottan állította, hogy a biztosítók már régóta dolgoznak ilyen megoldásokon és vannak olyan kormányzati műhelyek is, amelyek elemzik ennek lehetőségét. A kormánynak azonban a döntés politikai következményeit is meg kell vizsgálnia, ezért nem várható döntés a 2019-es választások előtt.

Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont főigazgatója megkeresésünkre kifejtette: a cafeteria mostani átalakítása arra utal, hogy a kormány célja bizonyára az, hogy a munkáltatók bérben fizessék ki a juttatásokat, ne pedig különböző utalványok formájában. A tervezett módosítás ugyanakkor kisöpri a kockázati egészségbiztosításokat is innen.

Ez a kormány azon törekvésével, hogy magán- és vállalati biztosításokkal bővítsék az egészségügyi ellátórendszer folyamatosan bővülő szükségleteit kiszolgáló forrásokat, bizonyosan szembemegy. Az eddig látványosan növekvő, vállalatok által kötött egészségbiztosítások nemcsak a magánszolgáltatók piacát hajtották, de egyidejűleg jelentős terhet vettek le az állami egészségügyi ellátórendszerről - magyarázta a BEK tulajdonosa, aki azt is hozzátette, hogy a piac ebben a szegmensben azért is növekedett látványosan, mivel alacsony volt a kiindulási bázis. Mindemellett véleménye szerint a magánszolgáltatók általános piaci részesedése nem fog érdemben csökkenni, legfeljebb a növekedési tendencia lassul.

Varga Péter Pál ugyanakkor úgy látja, hogy (a legfelsőbb szintű kormányzati kommunikáció és a MNB versenyképességi javaslatainak alapján) a második szintű egészségbiztosítás a közfinanszírozott ellátórendszer továbbfejlesztése és a munkaerő itthon tartása miatt sem késlekedhet. Várakozása szerint a továbbiakban még olyan törvénymódosítások is várhatóak, amelyek ebbe az irányba viszik az egészségügyi finanszírozási folyamatokat.

Portfolio Private Health Forum 2018

Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont alapító-főigazgatója is ott lesz a Portfolio Private Health Forum című november 13-i rendezvényén. További részletek a konferenciáról ide kattintva

.

Ezt se feledjük!

És itt jön a képbe a Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank korábbi versenyképességi javaslatcsomagja, amelyre Orbán Viktor miniszterelnök többször is úgy hivatkozott, mint a jövőbeli gazdaságpolitika alapja. A jegybank szakértői stábja pedig ennek keretében (és azóta többször is) az egészségügyre vonatkozóan is megfogalmazta javaslatát, melynek lényege így hangzik:

többletforrás biztosítása az egészségügyi rendszerben a magánforrások beengedésével.

Cél a közfinanszírozott ellátások színvonalának javítása, amelyhez a hatékonyságjavulás mellett szükségesnek látszik az egészségügyi ellátórendszer rendelkezésére álló források bővülése. A nemzetközi példák és a hazai lehetőségek figyelembevételével ennek elsődleges módja a magánforrások egészségügyi szektorba történő aktív bevonása lehet - írták a jegybank közgazdászai a Versenyképesség és növekedés című könyvükben. Ebben megállapítják: a magyar egészségügyi rendszer nemzetközi összevetében forráshiánnyal küzd. A többletbevétel azonban nem biztosítható a jövedelemadó-emeléssel vagy a járulékok emelésével, mivel a hazai munkaerőre rakódó adóteher még mindig magasnak mondható.


Az egészségügyi szektor többletforráshoz jutását - a meglévő eszközök és források hatékonyabb elosztása mellett - ezért a magánforrások beengedésével lehetne biztosítani - fogalmaznak. Ezáltal emelkedhetne az orvosok bére, a kihasználatlan kapacitások hasznosulhatnak, valamint

jobb teljesítményre is ösztönözhet, mivel az erőforrások elosztásakor a magasabb színvonalon, jobb teljesítménnyel működő intézmények juthatnak a magánbiztosítóktól érkező megbízásokhoz.

Az MNB szakemberei ebben a kötetükben Németország egészségbiztosítási rendszerét hozzák fel példaként. A német egészségbiztosítási rendszer alapelve, hogy mindenki számára kötelező, aki Németországban él. A rendszer duális: egyrészt egy kötelező állami biztosítástól, másrészt egy magánbiztosításból áll. Az ott élők választhatják a magánbiztosítást, vagy besorolják őket az állami rendszerbe. Az állami rendszer a magyarhoz hasonlóan kockázatmegosztási és szolidaritási alapon működik, míg a magánrendszer klasszikus biztosítási elven alapul.